NAMIDA NO TANE,EGAO NO HANA
Azon a napon,egy magot vetettél szívemben,
Az a mag,egy könnycsepp volt,
Ami mára virágba borult.
Még ha én vagyok a belsejében,
Akkor egynyüzsgő város lett a virágból.
Akkoriban tele voltam szeretettel,
És azt gondoltam,örökké együtt leszünk.
Azt érzem,nem számít hol vagyok,
A forma,hogy ma az emberek felett az ég van.
Igen.A szó,melytől szívek olvadnak el.
Nekem a Te hangodra van szükségem!
Mert itt,valószínűleg nincs semmi különös;
Végül mindenki meg fogja érteni,mit jelent a felhők fölött élni.
A csillagok ragyognak,a felhők világosodnak.
Most hol vagy?Milyen ott a táj?
Szemed vajon látja,mivé lett a világ?
Ezt az évszakot szeretted,újra jön,és várja,hogy meglásd.
A szeretet hangját magaddal vitted,abba a másik világba,
De itt még soha nem hallottam.Kellesz nekem!
Nem fogom elfelejteni,amikor ott hagytál,és azt a magot elvetetted bennem.
A mag azóta könnycseppekké vált.
Mostanra a könnycseppek mosolyokká érettek.
Míg Te megtalálod a helyes utat,addig én
Reggel,délben és este csak Rólad álmodom,és igyekszem,Hozzád!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
